Gáz van!

Gáz van!

Azaz gázzal is megy az autó. És nem is akárhogy: kevesebbet szennyez és olcsóbb is. Nézzük hát meg, mirõl is van szó.

Alapjába véve, két típusú gázberendezés terjedt el a világon: a propán-bután keverékkel uzemelõ GPL-LPG (Liquefied Petroleum Gas), amelybõl nálunk is sok van, jól kiépült töltõállomás hálózattal, a másik pedig a sürített földgázzal mûködõ CNG (Compressed Natural Gas), amiböl kevés van és nincs is toltõállomás Romániában.

Az elsõ (LPG), ahogy a neve is mutatja, fõként cseppfolyosított propán és bután keveréket használ, ami alapjában véve azonos az “aragáz” palackban, cigigyújtóban lévõ, vagy a lakások fûtésére használt gázzal, ami ugyebár nem gáz, hisz folyékony halmazállapotú. Legalábbis addig, ameddig nyomás alatt van a palackban, mert ahogy onnan kijön, rögtön elpárolog, szobahõmérsékleten.

Az alkalmazásnak vagy évszaknak  megfelelõen más- és más a propán-bután arány, házi alkalmazásban és nyári autógázban több a bután, téli autógázban több a propán. Egyébként, tapasztalatom alapján, nagyon jól mûködött a kocsim palackos gázzal annak idején, amikor Romániában nem voltak töltõállomások…

Amit ezekrõl a rendszerekrõl tudni kell: mivel a gáz fajsúlya kisebb, mint a benziné (kb. 0,55 kg/l, illetve 0,72 kg/l), így a jármû literben kifejezett fogyasztása 10-15%-kal nagyobb gázüzemben, a teljesítmény is valamelyest kisebb.

A jelenlegi árfekvést tekintve, hozzávetõlegesen 35-40%-kal lehet olcsóbban autózni gázzal, mint benzinnel.

Természetesen, ide kell számítani a berendezés árát, ami jármûvenként számottevõ eltérést mutathat: az olcsóbb karburátoros berendezések kb. 1000 RON-ba kerülnek, a lambdaszondás, nem szekvenciális befecskendésûek kb. 2000 RON-ba, a szekvenciális, gázbefecskendezéses rendszerek 3000 RON körül mozognak.

Ez azt jelenti, egy karburátoros autó hamarabb megtéríti a berendezés árát, egy befecskendezõs késõbb. Annak, aki ilyesmin töri a fejét, tudnia kell, hogy hány kilométert utazik, nem mindig éri meg a befektetés.

Ezen kívül, a csomagtartóban helyet kell keríteni a gáztartálynak, ami a hiresztelésekkel ellentétben, igenis biztonságos, nagyon vastag anyagból készül, több biztonsági szeleppel van ellátva. Azt is tudni kell, a gázüzem esetenként jobban kiégeti a szelep-szelepszék együttest, a legjobb ha a motort gyárilag gázüzemûre tervezik, megerõsített szelepszékkel.

Hogy miért olcsóbb a gáz? Egyrészt azért, mert nem tartalmazza azokat az adókat, mint a benzin vagy a gázolaj, másrészt pedig régebb szemétnek, hasznavehetetlen melléktermékként kezelték. Ez az üzemanyag vagy a katalitikus krakkolás melléktermékeként jelenik meg, vagy egyszerüen az Északi tenger kõolaj termelés kisérõje.

A második típusú rendszer (CNG) a földgázt (fõként metán) helyezi elõtérbe. Ez végig légnemû, egy elfogadható hatósugár eléréséhez viszont sokat kellene belõle szállítani, ezért rendkívül õsszesürítik, úgy 200 bar-ra. Speciális berendezések teszik ezt, Romániában nem terjedt még el, de itt is volt ilyesmi: aki 1989 elõtt is nyitott szemekkel járt, az emlékszik a régi “rakétás” buszokra, amelyek tetején több hatalmas tartály biztosította a pár kilométeres hatósugarat.

Léteznek persze olyan házi használatra tervezett szívattyúk, amelyek az otthoni gázvezetékbõl megtankolják a kocsit, egy pár elenyészõ hátrány mellett: a folyamat 8-10 órát vesz igénybe, a szívattyú pár ezer euro...

Mindkét rendszer elõnye az olcsó üzemeltetés és a környezetkimélõ autózás. A motorolaj többet tart, nem hígul fel benzinnel.

A fenneb leírtak  tudatában, mindenki a zsebének megfelelõen kimélheti a bolygót meg a zsebét.

Két kerékkel kevesebb

Nem hiszem, hogy lenne olyan gyerek, ki ne örvendene egy kerékpárnak. Az a fantasztikus érzés, amit a kerékpáron való száguldás, a szabadság nyers íze, az arcba csapódó szél produkál, egyszerûen leírhatatlan. Miért van hát az, hogy autós korában majdnem minden felnõtt megfeledkezik saját gyerekkoráról és lenézi a drótszamáron közlekedõ társát?

A válasz talán az autó státuszszimbolumként való értékelésében rejlik: nézzetek rám, emberek, van nekem autóm, na meg sikerült a sofõrvizsgám is. Tehát gazdag és okos vagyok. Nem számít, ha a verda az apámé (vagy õ vette nekem), talán még 10 év részlet rá, vagy hogy a hetedik nekifutamodásból sikerült a vizsgám, alig 50 pótórával.

Szóval a másik amott, aki egy bringán izzad, az szegényebb, mint én, ezért semmibeveszem, rádudálok még akkor is, ha nem kell, netán ráhúzok, hadd féljen, álljon félre az útról, mert az az autóé. Mit számít az, hogy némely bringa drágább, mint sok rozsdás négykerekû roncs, hogy a bringások között sok az olyan, akinek van autója, jogosítványa, de ésszerûbbnek tartja a környezetet védeni, sportolni, élvezni az életet.

Egyébként sokan nem tudják azt, hogy pl. Hollandiában a biciklit nem csak megbecsülik, hanem egyszerûen furának találják, ha valaki akkor is autózik, ha az nem okvetlen szükséges. És igen, vannak ott olyanok (és nem is kevesen), akiknek a garázsukban egy-két Mercedes vagy Audi dekkol, de õk bringáznak. Mert egészséges, gazdaságos és barátságos. És még egy 40 éves Batavus is ér egy pár száz eurot, mert még most is sokkal jobb, mint egy kínai szemét, ami nálunk mountain-bike-nak hívnak.

Sok sofõr elmegy vakációzni, országokon át vezet és egyszer nem beszélgetett egy, az útszélén gyalogló helybélivel, vagy egy kapuja elõtt ülõ bácsival. Bringán mindezt megtehette volna, az utazás önmagában is egy élmény lett volna, szép emlékekkel gazdagíthatta volna életét. De nem, jobb órákon át az autópályan tépetni 150-nel, látni a sok betont, na meg a többi hasonló emberkét, aki gubbaszt a négykeréken gördülõ konzerves dobozban. Persze, kényelmetlen hajtani egy pár ezer kilométert, de nem kell feltétlen a világvégére menni nyaralni: rengeteg felfedezni való van körülöttünk, sokan nem is tudják, milyen kiváltságosak vagyunk, mert egy ilyen szép országban élhetünk. Persze, nincs itt minden jól, de ezért az emberek a hibások, nem az ország.

Személyszerint imádom az autót, ennyi levezetett év után nem a vele való utazásért, hanem kimondottan azért, mert néha mûszakilag jó kihívás megtalálni azt az alapötletet, ami vezérelte a jármûvet tervezõ mérnököket. Komplex mûszaki kihívás lehet egy jármû, ezért szeretem, de el kell ismerjem, kevés emberi alkotás tett többet a környezet lerombolásáért, a bolygó kiszipolyozásáért.

Ha az egy év alatt megtett kilométereket nézzük, sok embernek nem is kellene igazán az autó. De nem akarunk lemaradni a szomszédunktól (keep up with the Smiths, azaz ne maradj le Kovácséktól), bele akarunk illeszkedni a csordába. Ezek természetes dolgok. Van ebben viszont egy kis probléma: aki a nyájba beilleszkedik, az el kell fogadja a pásztort is. Az meg tévedhet, és a tapasztalat azt mutatja, hogy téved is. Nem ritkán és nem is kicsit. Így hát nem árt egy kicsit néha a saját fejünkkel gondolkozni, mert azt nem csak azért adta nekünk az Isten, hogy legyen amire feltegyük a kalapot.

Ne autózzunk tehát, csak amennyit okvetlenül szükséges. Mindenkinek jobb lesz.

És használjuk minél többet a kerékpárt: nem szégyen, egészséges és barátságos. Még akkor is, ha szép kis városunkban néha a járdán kell közlekedjünk, mert féltjük az életünket némelyik vadmotoros miatt.

Kormányozhatóság...

Sokszor halljuk azt, hogy egy jármû alul-felülkormányozott. Mit jelent ez és hogyan érezzük ezt vezetés közben? Fõleg most, amikor nagyon csúszós az út?

Az alul-felülkormányozottság tulajdonképpen azt jelenti, miként viselkedik kanyarodás közben a jármû, az eleje vagy a fara akar kitõrni, ebbõl kifolyólag a természetesnél nagyobb vagy kisebb íven akar haladni.

Több tényezõ határozza meg, hogy egy autó miként illeszkedik e két csoportba: tengelyenkénti tömegmegosztás, elsõ futómû szögelése, az út tapadása, oldalszél, stb.

A legnagyobb befolyása a tömegmegosztásnak van: egy frontmeghajtású autó elsõ tengelyére a tömeg 60%-ka nehezedik, a maradék 40% a hátsót terheli, így a verda orra akar kitõrni, azaz nagyobb íven közlekedne, ha hagynánk. Mivel nehezebben kanyarítható, így alulkormányozottságnak nevezik a dolgot.

A helyzet pont fordítva áll a farmotoros járgányoknál: ott a far akar kitõrni, tehát kisebb íven akar a gép haladni, azaz jobban kanyarodik, tehát felulkormányozottnak mondják. Ilyen pl. a Porsche, de nem kell elfelejteni a régi Skodákat, bogárhátú Volkswageneket(amelyekbõl a Porsche is származik), vagy régi Fiatokat (500, 600, 850). Ezekkel télen vagy síkos úton mûvészet menni, de az inyencek kedvencei, fõleg a Porsche, mert akár nyáron is ki lehet faroltatni, egyszerû gázadással, az erõs motor miatt.

A klasszikus meghajtás (motor-váltó elõl, meghajtás, azaz differenciál hátul), vagy a transaxle megoldás (motor elõl, váltó-difi hátul) valamelyest jobb, ha egy megfelelõ súlyeloszlást érnek el vele. Ilyen pl. a BMW (fõleg a 3-as széria), ahol majdnem 50-50% a megosztás, tehát semleges a viselkedés és remek a kanyarodási stabilitás (ami már nem olyan remek az az ár, amit ezért az élvezetért fizetni kell).

Ide még hozzáfûzném, hogy a BMW-k, Nissan Syline avagy GTR, egyszerûen elképesztõk, ha driftrõl van szó. A motorból jövõ kolosszális nyomaték száraz úton is kiporgeti a hátsó kerekeket, aztán mehet az adrenalin a rendszerbe...

Na de mit csináljon télen a családiautójával küzködõ átlagember?

Elõször is: kanyar elõtt már csak lassan, szépen, mint a csillag az égen, csak úgy érdemes. Lassítani ajánlatos a motorféket igénybe venni, azaz korán elengedni a gázt, esetenként visszakapcsolni, finom kuplung kiengedés mellett. Nem gázolni-fékezni hirtelen és erõteljesen.

Kanyarodás közben lehetõleg csak kormáyozni kelljen, nem jó fékezéssel kavarni. Ha mégis kell, jó, ha van ABS, ez bizonyos keretek között megtartja az elsõ kerekek irányíthatóságát, de azért csodákra nem képes, a fizika törvényei itt is érvényesek. Ha nincs ABS, jöhet a PABS, azaz paraszt ABS: finoman nyomni a féket, majd elengedni, többször egymás után. Így még kormányozható marad a járgány, mert a kerekek nem blokkolnak.

Amennyiben a frontmeghajtású kocsi fara kitõr, a kormányt a kitörés irányába kell korigálni, a gáz elengedése mellett. Farmotoros, hátsó meghajtású autóknál, éppen ellenkezõleg, finoman gázolni kell. Ha a kocsi orra elbitangol, mindent meg kell tenni a tapadás visszaállításáért: nem gáz, nem fék. Mindezt csak nyugodtan, kapkodás nélkül.

Persze, nem kell elfelejteni, hogy a havas, csúszós, jeges utakon megengedett legnagyobb sebesség helységen belül 30, azon kívül 50 km/h. Jó erre tekintettel lenni, de ha a buksza tele, az agy meg üres, akkor ezt sem kell betartani.

Vigyázzunk tehát magunkra és egymásra, nehéz megállni, jobb elõre óvatosnak lenni.

És reméljük, hamarosan jön a tavasz.

Koccantam, komám!

Mit tegyek, hát?

Több lehetõséged van: ott állsz, mint strázsa a vártán, vagy ismered a törvényt és cselekedsz. Elõzõ esetben, ha sokáig eltorlaszolod az utat, anyád is csuklani fog a sok emlegetéstõl, mert a kedves autóstársak nem fogják igazán jónéven venni az akadozó forgalmat, a második eset pedig némi magyarázatra szorúl.

Tudni kell, hogy alapjában véve két balesettípus létezik: az, amelyik áldozatokkal is járt (Isten ments) és az, ahol csak anyagi károk keletkeztek.

Érdemes megjegyezni, hogy áldozatnak minõsül minden kis karcolást-ütést elszenvedett személy, így nem kell legyinteni nagyvonalúan, ha az illetõ áldozatnak tekinti magát, de az elkövetõ nem ilyennek könyveli el, csak azért, mert semmi külsõ jelét nem látja rajta. Attól még lehet belsõ sérülése vagy egyéb baja, amit csak megfelelõ orvosi vizsgálat derít ki.

Fontos tanulság: nem kell tehát az áldozat a beleit maga után húzza, ahhoz, hogy súlyos baja legyen...Volt rá példa (és nem is kevés!), hogy látszólag ép emberke napok mulva meghalt, anélkül, hogy bármilyen külsõ sérülése lett volna...Természetesen minden utólagos jogi bonyodalommal meg kellemetlenséggel.

Ezért mindenkinek azt tanácsolom, ha már koccant, egyszer minden érdekeltet kérdezzen ki, ha lehetséges tanuk jelenlétében, áldozatnak tekinti-e magát?

Amennyiben van ilyen, tilos a baleset nyomait módosítani, elmozdítani a jármûveket, elhagyni a baleset szinhelyét. Azonnal hívni a 112-es segélyhívó számot, részletesen elmagyarázni mindent, majd várni a rendõrség megérkezését (amit estenként tüzoltó vagy mentõ alakulat is kisérhet).

A jobbik eset az, ha nincsenek áldozatok, azaz csak a vas görbült. Ilyenkor két lehetõség van:

Az elsõ az, ha az okozó elismeri hibáját. Ilyenkor nem kell a rendõrségre menni, elég a kiegyezõ nyilatkozatot kitölteni. Ilyen nyomtatványt adnak mindig, amikor a kötelezõ biztosítást megkötjük. Fontos ezt aláíratni az elkövetõvel, mielõtt a jármûveket elmozdítjuk. Utána csak az elkövetõ biztosítójának a képviseleténél kell jelentkezni.

Amennyiben az elkövetõ fafejû (van elég ilyen, hisz nem exportáltak még minden fát...) és nem ismeri be hibáját, lehet kérni a rendõrség kiszállását, vagy lehet jelentkezni a legközelebbi rendõrörsön. A jármûveket el lehet mozdítani, jó viszont, ha legalább a telefonnal készítünk néhány felvételt, vagy néhány tanú nevét feljegyezzük, minden utólagos meglepetés elkerülése végett.

Nem kell elfelejteni: egy a valóság meg a tényszerûség és megint más egy minden hájjal megkent ügyvéd hisztérikus rimánkodása, aki még a borjút is kimagyarázza az anyjából. A román jogállamban nem ritka az, hogy rendszerint a halott a hibás meg néha az a hibás, aki nem...

Ezért, jó tudni, hogy mindig az a hibás, aki:
- hátulról belehajt az elõtte közlekedõbe (mert nem tartotta be a követési távolságot)
- mellékútról kihajtva nekihajt a fõúton közlekedõnek (függetlenül attól, hogy a második honnan jött)
- elõzést kezdeményez és a vele szembeközlekedõ palimadár nem akarja elengedni, lehúzni, stb.
- elõz és nem tartja be a megfelelõ oldaltávolságot a megállt jármûvektõl, így nekicsattan a nyíló ajtónak
- merev nyakára hivatkozva, elindul alapos szétnézés nélkül, koccan, majd mindenki hibás, mert látták, hogy õ indul, hisz jelzett
- behajt a tilosba, pedig járatta a vészjelzõt
- a gázt nyomta ilyedtében a fék helyett és a buta kocsi nem akart megállni, pedig õ megakart
- szembehajt az egyirányúval és csodálkozik, milyen sok hülye sofõr van manapság, hisz mindegyik vele szembejön
- minden lehetséges ürügyet megtalál, hogy saját marhaságait tisztázza, hisz nincs az a két lábon járó ökör, ki saját magának ne tudna megbocsájtani