Sofõrsuli...tegnap és ma

Milyen is volt régen? És milyen ma? Milyen lesz?

Mai cikkemben megpróbálok feleleveníteni olyan emlékeket, amelyek bizonyára közösek sokunknak.

Minden sofõr valamikor iskolába kellett járjon, oktatója volt, vizsgázott. Kivéve természetesen azokat, kik megvették a jogosítványt, az õ életükbõl a vizsga hiányzik.

Ezek korszakalkotók voltak, gondolok itt a legutóbbi, Pitesti-i cirkuszra, ahol a ludas rendõrfõnököt 14 év börtönre ítélték, mert ott még a vak is jogosítványt szerzett, természetesen kis anyagi juttatásért…

Jó tudni, hogy a sokat szidott komcsi világban éveket kellett várni, hogy az ember sorrakerüljön az akkori sofõriskolánál, amely egyben az egyetlen is volt városunkban.

Így megtörtént, hogy gyerekkorában már beíratták a jövendõ pilotát, hogy 18 éves korára valahogy levizsgázzon.

A dolog érdekes része az, hogy az oktatás (gondolok itt az 50-es, 60-as évekre) csodálatosnál csodálatosabb jármûvekkel történt: IMZ, Moszkvits, Dacia 1100 (ez már csúcsnak számított...).

Aztán jöttek a kiszuperált 1300-as Daciak, amelyek elõzõleg bérautóként szolgálták a hazánkba látogató turistákat.

Ez volt aztán a roncsderbi: a préseltlemez padló, a dróttal felcókolt kipufogó (ha volt...), a lötyögõ futómû, a végletekig kopott motor, az állandóan égõ olajnyomáslámpa (annak idején Ferenc Gabi bácsi letépte róla a szálat, így “generálozta” a motort...), az akadozó váltó, amely egy-két fokozatot nem akart bevenni, stb.

És persze, az állandóan elduguló “ralanti dûzni”, azaz alapjárat fuvóka...Szóval aki ezekeket az autókat tudta vezetni, az már sikeresen probálkozhatott ûrhajóval is...

Persze, az emberi anyag is más volt, a túljelentkezés miatt jobban ki lehetett válogatni, kibõl legyen sofõr és kibõl nem. Ismételem: a sofõr és a jogosítvány tulajdonos között nagy a különbség.

Minõségbeli, de emberi is.

Természetesen, az oktatók is mások voltak, mindenikrõl sok sztori van.

Megemlítenék itt egy párat közülük, legyen ez egy késõi megemlékezés olyan emberekrõl, akik a tudás mellett, sokszor életrevalót is tettek a diák battyújába, ha volt a diáknak ilyen: Kabdebo Sándor, Bartha László, Demeter Gábor, Ferenc Gábor, Ferenc Károly, Pethõ József, Péter László, id. Szilágyi Ferenc, Szõcs Kálmán, Szõcs Imre.

Jómagam 1988-ban kerültem közéjük, mint mechanika oktató, számomra ezek mind olyan „bácsik” voltak, akikre mindig tisztelettel néztem fel.

Hogyan is zajlott az oktatás? A diák kellett beszerezze a benzin egy részét (mert azt nem lehetett kapni), rendszerint jóval a megbeszélt pillanat elõtt már várt a kocsira, a vezetett 30 óra minden pillanatát megbecsülte, az oktató szava törvény volt.

Emlékszem, én egy nagy nyaklevest kaptam, mert nem álltam meg a stoptáblánál, na meg zsebkendõvel le kellett töröljem azt a táblát, amit épp nem vettem észre.

És nem haragudtam, sõt, utólag is hálás vagyok, hisz jól megtanultam mit, mikor, hogyan...pedig már jócskán tudtam vezetni, amikor elkezdtem.

Az elmélet könnyebb volt (30 kérdés, félóra, max. 46 pont, mindig csak egy helyes válasz), a gyakorlati vizsga sokkal nehezebb, mint ma (poligon, éjjeli vezetés, stb).

És ma? A felhígult és túlszaporodott oktatói testület azt eredményezte, hogy gyakorlatilag mindenki örvend, ha diákja van, az árak messze a reális küszöb alatt vannak, ezért az oktatás minõsége katasztrofálisan romlott, ennek pedig a végén a diákok meg a társadalom egésze érzi káros hatását, a sok baleset miatt.

Nem kevés az olyan jogosítvánnyal bíró személyek száma, akik egyszerûen nem mernek vezetni.

Azonos autók, azonos üzemanyag árak, azonos óraszám mellett, egy B kategóriás oktatás bárhol nyugaton 1500-2000 Euro között mozog, itt 200 körül van.

A tízszeres arány magáért beszél. Természetesen, ott más az életszínvonal, más a piac, más a...A reális életszínvonal különbség Románia és Németország között (a vásárlóerõt tekintve) kb. háromszoros. De nem tízszeres...

És mi lesz holnap? Hát földrengés, árvíz, vagy szárazság, háború és pénzügyi válság, nem mindegy? Azt is túl kell éljük.

Csak egy a baj: mi mindent túlélünk, csak épp élni nem élünk. Hogy miért? Azért, mert egy olyan ember, amelyik a napi betevõért küzd, az nem álmodozik 2000 Euros fizetésrõl, így könnyen irányítható.

Ez pedig az oktatásra is érvényes, egy kis kiegészítéssel: ha valaki nem tanul meg rendesen táncolni, legfeljebb a partnere tyúkszemét tapossa laposra.

De ha vezetni nem tud rendesen, akkor biza valakinek valamivel több is fog fájni, mint a tyúkszeme.

fokozat

futómű

jogosítvány

magyar nyelvű vizsgáztatás

motor

oktatók

sofőriskolák

sofőrvizsga

üzemanyag árak

váltó

• Előző
• Tovább