Koccantam, komám!
Mit tegyek, hát?
Több lehetõséged van: ott állsz, mint strázsa a vártán, vagy ismered a törvényt és cselekedsz. Elõzõ esetben, ha sokáig eltorlaszolod az utat, anyád is csuklani fog a sok emlegetéstõl, mert a kedves autóstársak nem fogják igazán jónéven venni az akadozó forgalmat, a második eset pedig némi magyarázatra szorúl.
Tudni kell, hogy alapjában véve két balesettípus létezik: az, amelyik áldozatokkal is járt (Isten ments) és az, ahol csak anyagi károk keletkeztek.
Érdemes megjegyezni, hogy áldozatnak minõsül minden kis karcolást-ütést elszenvedett személy, így nem kell legyinteni nagyvonalúan, ha az illetõ áldozatnak tekinti magát, de az elkövetõ nem ilyennek könyveli el, csak azért, mert semmi külsõ jelét nem látja rajta. Attól még lehet belsõ sérülése vagy egyéb baja, amit csak megfelelõ orvosi vizsgálat derít ki.
Fontos tanulság: nem kell tehát az áldozat a beleit maga után húzza, ahhoz, hogy súlyos baja legyen...Volt rá példa (és nem is kevés!), hogy látszólag ép emberke napok mulva meghalt, anélkül, hogy bármilyen külsõ sérülése lett volna...Természetesen minden utólagos jogi bonyodalommal meg kellemetlenséggel.
Ezért mindenkinek azt tanácsolom, ha már koccant, egyszer minden érdekeltet kérdezzen ki, ha lehetséges tanuk jelenlétében, áldozatnak tekinti-e magát?
Amennyiben van ilyen, tilos a baleset nyomait módosítani, elmozdítani a jármûveket, elhagyni a baleset szinhelyét. Azonnal hívni a 112-es segélyhívó számot, részletesen elmagyarázni mindent, majd várni a rendõrség megérkezését (amit estenként tüzoltó vagy mentõ alakulat is kisérhet).
A jobbik eset az, ha nincsenek áldozatok, azaz csak a vas görbült. Ilyenkor két lehetõség van:
Az elsõ az, ha az okozó elismeri hibáját. Ilyenkor nem kell a rendõrségre menni, elég a kiegyezõ nyilatkozatot kitölteni. Ilyen nyomtatványt adnak mindig, amikor a kötelezõ biztosítást megkötjük. Fontos ezt aláíratni az elkövetõvel, mielõtt a jármûveket elmozdítjuk. Utána csak az elkövetõ biztosítójának a képviseleténél kell jelentkezni.
Amennyiben az elkövetõ fafejû (van elég ilyen, hisz nem exportáltak még minden fát...) és nem ismeri be hibáját, lehet kérni a rendõrség kiszállását, vagy lehet jelentkezni a legközelebbi rendõrörsön. A jármûveket el lehet mozdítani, jó viszont, ha legalább a telefonnal készítünk néhány felvételt, vagy néhány tanú nevét feljegyezzük, minden utólagos meglepetés elkerülése végett.
Nem kell elfelejteni: egy a valóság meg a tényszerûség és megint más egy minden hájjal megkent ügyvéd hisztérikus rimánkodása, aki még a borjút is kimagyarázza az anyjából. A román jogállamban nem ritka az, hogy rendszerint a halott a hibás meg néha az a hibás, aki nem...
Ezért, jó tudni, hogy mindig az a hibás, aki:
- hátulról belehajt az elõtte közlekedõbe (mert nem tartotta be a követési távolságot)
- mellékútról kihajtva nekihajt a fõúton közlekedõnek (függetlenül attól, hogy a második honnan jött)
- elõzést kezdeményez és a vele szembeközlekedõ palimadár nem akarja elengedni, lehúzni, stb.
- elõz és nem tartja be a megfelelõ oldaltávolságot a megállt jármûvektõl, így nekicsattan a nyíló ajtónak
- merev nyakára hivatkozva, elindul alapos szétnézés nélkül, koccan, majd mindenki hibás, mert látták, hogy õ indul, hisz jelzett
- behajt a tilosba, pedig járatta a vészjelzõt
- a gázt nyomta ilyedtében a fék helyett és a buta kocsi nem akart megállni, pedig õ megakart
- szembehajt az egyirányúval és csodálkozik, milyen sok hülye sofõr van manapság, hisz mindegyik vele szembejön
- minden lehetséges ürügyet megtalál, hogy saját marhaságait tisztázza, hisz nincs az a két lábon járó ökör, ki saját magának ne tudna megbocsájtani
autóbaleset