Kormányozhatóság...
Sokszor halljuk azt, hogy egy jármû alul-felülkormányozott. Mit jelent ez és hogyan érezzük ezt vezetés közben? Fõleg most, amikor nagyon csúszós az út?
Az alul-felülkormányozottság tulajdonképpen azt jelenti, miként viselkedik kanyarodás közben a jármû, az eleje vagy a fara akar kitõrni, ebbõl kifolyólag a természetesnél nagyobb vagy kisebb íven akar haladni.
Több tényezõ határozza meg, hogy egy autó miként illeszkedik e két csoportba: tengelyenkénti tömegmegosztás, elsõ futómû szögelése, az út tapadása, oldalszél, stb.
A legnagyobb befolyása a tömegmegosztásnak van: egy frontmeghajtású autó elsõ tengelyére a tömeg 60%-ka nehezedik, a maradék 40% a hátsót terheli, így a verda orra akar kitõrni, azaz nagyobb íven közlekedne, ha hagynánk. Mivel nehezebben kanyarítható, így alulkormányozottságnak nevezik a dolgot.
A helyzet pont fordítva áll a farmotoros járgányoknál: ott a far akar kitõrni, tehát kisebb íven akar a gép haladni, azaz jobban kanyarodik, tehát felulkormányozottnak mondják. Ilyen pl. a Porsche, de nem kell elfelejteni a régi Skodákat, bogárhátú Volkswageneket(amelyekbõl a Porsche is származik), vagy régi Fiatokat (500, 600, 850). Ezekkel télen vagy síkos úton mûvészet menni, de az inyencek kedvencei, fõleg a Porsche, mert akár nyáron is ki lehet faroltatni, egyszerû gázadással, az erõs motor miatt.
A klasszikus meghajtás (motor-váltó elõl, meghajtás, azaz differenciál hátul), vagy a transaxle megoldás (motor elõl, váltó-difi hátul) valamelyest jobb, ha egy megfelelõ súlyeloszlást érnek el vele. Ilyen pl. a BMW (fõleg a 3-as széria), ahol majdnem 50-50% a megosztás, tehát semleges a viselkedés és remek a kanyarodási stabilitás (ami már nem olyan remek az az ár, amit ezért az élvezetért fizetni kell).
Ide még hozzáfûzném, hogy a BMW-k, Nissan Syline avagy GTR, egyszerûen elképesztõk, ha driftrõl van szó. A motorból jövõ kolosszális nyomaték száraz úton is kiporgeti a hátsó kerekeket, aztán mehet az adrenalin a rendszerbe...
Na de mit csináljon télen a családiautójával küzködõ átlagember?
Elõször is: kanyar elõtt már csak lassan, szépen, mint a csillag az égen, csak úgy érdemes. Lassítani ajánlatos a motorféket igénybe venni, azaz korán elengedni a gázt, esetenként visszakapcsolni, finom kuplung kiengedés mellett. Nem gázolni-fékezni hirtelen és erõteljesen.
Kanyarodás közben lehetõleg csak kormáyozni kelljen, nem jó fékezéssel kavarni. Ha mégis kell, jó, ha van ABS, ez bizonyos keretek között megtartja az elsõ kerekek irányíthatóságát, de azért csodákra nem képes, a fizika törvényei itt is érvényesek. Ha nincs ABS, jöhet a PABS, azaz paraszt ABS: finoman nyomni a féket, majd elengedni, többször egymás után. Így még kormányozható marad a járgány, mert a kerekek nem blokkolnak.
Amennyiben a frontmeghajtású kocsi fara kitõr, a kormányt a kitörés irányába kell korigálni, a gáz elengedése mellett. Farmotoros, hátsó meghajtású autóknál, éppen ellenkezõleg, finoman gázolni kell. Ha a kocsi orra elbitangol, mindent meg kell tenni a tapadás visszaállításáért: nem gáz, nem fék. Mindezt csak nyugodtan, kapkodás nélkül.
Persze, nem kell elfelejteni, hogy a havas, csúszós, jeges utakon megengedett legnagyobb sebesség helységen belül 30, azon kívül 50 km/h. Jó erre tekintettel lenni, de ha a buksza tele, az agy meg üres, akkor ezt sem kell betartani.
Vigyázzunk tehát magunkra és egymásra, nehéz megállni, jobb elõre óvatosnak lenni.
És reméljük, hamarosan jön a tavasz.
csúszás