Motoros vizsga, avagy szervdonor képzés
Évek óta folyik a vita a román illetékes szervek között, milyen is legyen a gépjármûvezetõ oktatás, vizsgáztatás, egyáltalán milyen lenne a jó KRESZ.
Ahogy azt a többségi nemzet történelme is igazolja, a román állam csodálatosan szervezetlen, azaz képtelen hatékonyan szervezkedni.
És nem, ez nem egy vád részemrõl, hanem józan megállapítása annak, ami az elsõ világháború idején a Romániába küldött francia Berthelot tábornok is tapasztalt.
A szervezetlenség a közúti forgalom szabályzására is kiterjed, ezért lehetünk tanúi a rendkívüli gyakorisággal végrehajtott törvénymodosításoknak, melyek eredményeként az, amit ma megtanult a sofõr és megfelelt a vizsgán, az holnap egyenesen bûnözõvé teszi...
Persze, itt senki nem veti fel azt a kérdést, miért próbálják törvényekkel pótolni az autópályák hiányát, amelyekre viszont már jócskán 20 éve költik a hatalmas, mondhatni irracionális pénzeket.
Út az nincs, van viszont aberráció elég a hazai KRESZ-ben meg a gépjármûvezetõ képzésben.
Az egyik ilyen “csodálatos” rendelkezés az az, miszerint a motorkerékpár vezetõket kimondottan (és kizárólag) gyakorlópályán, azaz poligonon kell képezni.
Egy pár évvel ezelõtt ez nem így volt, de miért ne rontsanak el valamit, ha már el lehet...
A dolog magyarázata egyszerû: az ország valamelyik sarkában a „ hosszúba” induló vizsgázó 50 kilós hölgy elesett a háta mögött csücsülõ 120 kilós rendõrrel.
A megoldás egyszerû volt: az állam mûködésének zálogát, a drága rendõrt védeni kell, így hát vizsgázzon csak a pokol angyala poligonon, mert ott nem verheti oda a vizsgáztatót.
Persze, az agyukat nem járta meg esetleg szétnézni, hogyan csinálják ezt mások: a vizsgázó egyedül megy, a vizsgáztató kiséri egy, a háta mögött közlekedõ jármûbõl, ahonnan rádión ad utasításokat a vizsgázó motorosnak. Persze, az oktatás is hasonlóan megy...
A román eredetiségnek az volt az egyenes következménye, hogy rengeteg motoros baleset történt, hála az emberi adminisztratív hülyeségnek.
Sokan meghaltak, még többen nyomorékok maradtak. Volt viszont egy hatalmas elõnye is a dolognak: rengeteg vese, szív, máj és egyéb szerv szabadult fel, hatalmas örömöt szerezve a szervátültetésre váró polgártársaknak...A rendelkezés elérte viszont a célját: egy rendõr sem sebesült meg.
Hogy a dolog még jobb legyen, a legutóbbi rendelkezés, ami az oktatást szabályozza, nemcsak hogy konzerválta a rendszert, hanem a hülyeség új csúcsait célozza meg, mert felemelte a poligonon eltöltött órák számát 20-ról 30-ra...
Szóval jön a csemete, megtanulja a bólyázást (amit oktatóként ki merem jelenteni, ha a diák tud biciklizni és van valami fogalma az autózásról, megtanulja 3-4 óra alatt), 30 órán át hányingerig nyolcasozik, aztán jöhet az abszolut formaságként zajló vizsga, majd ereszd öcsém a 120 lóerõs Suzukit egyenesen a fának, oszlopnak, egyéb apróságoknak.
Persze, van úgy, hogy elmotorozik az örök zöldmezõkre és hátrahagy vesét, lábat miegymást, de legtöbbszõr nyomorék marad és szidja a rendszert, õ meg a hozzátartozói.
Az illetékesekkel folytatott beszélgetések során pedig ugyanaz folyik, mint mindig: az illetékes rámutat valamelyik másik illetékesre és a végén mindig a halott a hibás.
Természetesen, nem csak a rendõrségé a hiba, de fõleg az övé, mert a dologban csak õk kezdeményezhetnek.
Hogy a többi szerv milyen csodálatos, hadd meséljek el valamit: 2009-ben, egy Brassóban tartott megbeszélésen, feltettem az ARR akkori fõnökének egy Craciunoiu-nak nevezett úrnak azt a kérdést, ha már a motoros oktatás csak zárt pályán történik, azaz nem közúton, akkor miért kell mégis a motorkerékpárt forgalomba íratni, mûszakiztatni, biztosítani, sõt, iskola motorként a RAR-nál levizsgáztatni, pedig nincs rajta dupla vezérlés, mint egy autón...A válasz kimerítõ volt:
- Azért!
Túlmenõen az alak parasztságán, arra a kérdésre, hogy miért kell annyi embernek meghalni az úton, pusztán egy pár bunkó tisztviselõ a bársonyosszékhez való ragaszkodása miatt, a válasz egyszerû:
- Azért!
aberráció