Autók – image és valóság
Nagyon sok emberben felvetõdik a kérdés, miért is járnak egyesek különbnél különb, fényes-mázas, többé-kevésbé márkás luxus járgánnyal.
Ehhez tudni kell, hogy az autónak is, mint minden tárgynak, két alapvetõ szerepe van: az egyik a funkcionális (az, hogy mennyire jól használható szállítóeszköz), a másik pedig a reprezentáció (az, hogy milyen képet kölcsönöz tulajdonosának az illetõ verda.
Manapság, az egyhasználatú, eldobható, mûanyag világban, amiben élünk, fontosabbnak látszik a második szerep.
Magyarra lefordítva, legyen a tulaj bármilyen buta, csúnya vagy neveletlen, ha egy neves járgányt vezet, rögtön okosnak, szépnek, netán zseninek érezheti magát.
És ezt akarja elhitetni a környezetével is, így az autó jó eszköze lehet annak, aki mást akar mutatni, mint ami.
Természetesen, néha bejön az is, hogy a tulaj tényleg sikeres és vitte valamire, azért vezet Mercedes-t, BMW-t vagy Rolls Royce-t, a tapasztalat viszont azt mutatja, hogy a kivetített kép enyhén szólva csaló.
A vad kapitalista hajón utazó kisországunk papondékli tõkései jogosan érezték úgy, hogy az újgazdag statuszhoz hozzátartozik a bazi nagy terepjáró is, pedig ezeket a járgányokat jobb helyeken csak a parasztok vezetik.
Az igazán gazdag emberek, függetlenül attól, hogy Kanadában vagy Japánban élnek, inkább járnak Bentley-vel vagy Aston Martin-nal, még akkor is, ha ezek a járgányok idõsebbek, mint gazdájuk.
Az okosak szerint, a nemes az nem születik, hanem lesz. Ezért elmondható, hogy azok számára, akik a valóságot tartják szem elõtt, a tulajdonos és járgánya klasszisainak összege állandó.
Ha az angol királynõ egy Trabantból szállna ki, õt úgy is tisztelnék, a mi druzsbás parasztjaink feltétlen Q7-sel kell járjanak, hogy felfigyeljenek rájuk.
Persze, itt a sok dzsippes újgazdag felhördül, hogy õk azért járnak környezetromboló autókkal, mert ütközéskor biztonságos. Erre csak azt tudom mondani, hogy akkor járjanak tankkal vagy nyergesvontatóval…
Technológiai szempontból, egy Mercedes és egy Hyundai elõállítási ára közel azonos, de a Mercedes mégis nagyságrendekkel nagyobb összegért adható el, pusztán a nevéért. Egyébként, mint szállítóeszköz mindkettõ azonos értéket képvisel.
És mi a helyzet a kis Trabival? Annak idején, személyszerint Trabanton tanultam meg vezetni, ezért életem végéig hódolok a márkának: nincs még a világon egy olyan járgány, ami annyira vadul és õszintén megadná a vezetés primitív élményét.
Nincs ott semmi szervó, ABS, légkondi meg egyébb flancok, de van utazás öröme, Trabantos szolidaritás, találkozáskor lámpavillantás. Na meg az idõsebbeknek a régi szép idõk letûnt emléke.
Ing. Baló Jan Eugen
